Az órán néhány aktuális témáról volt szó, többek között az idei előadásunkról. Ugyanis a dráma tagozatos osztályoknak elő kell adniuk egy színdarabot az éves nyíltnapon.
- A holnapi órára kérek ötleteket az előadásra, és a szereposztásokra is. Most pedig mehettek szünetre. – mondta Madame Chabot, miután megszólalt a csengő. Jeffrey azonnal felállt és elhagyta a termet. Én nem igazán tudtam mihez kéne kezdenem ezek után. Egy darabig ültem egyhelyben, míg nem az egyik lány oda nem jött hozzám.
- Hello, az én nevem Nikol, nincs kedved odajönni a többiekhez? – itt egy kisebb csapatra mutatott.
- Rendben. – mondtam. Megpróbáltam az izgalmamat és a félelmemet elrejteni.
- Ők itt Ivett, Szonja, az ikrek Alex és Leo. – mutatta be őket sorban. – Merre van megint az az idióta Jeff?
- Biztos megint a tetőn van. – monda Szonja.
- Azt hiszem, tévedsz cica. Épp ott jön az emlegetett szamár. – vágott közbe Leo, miközben átkarolta a lányt a derekánál.
- Miről maradtam le? – kérdezte Jeffrey.
- Éppen most mutattam be Colettet. De te szokás szerint megint eltűntél.
- Értem. Ez esetben nem maradtam le semmiről. Mi már ismerjük egymást. Igaz Colette? – kérdezte, miközben rám nézve sunyin mosolygott. Én erre nem mondtam semmit, csak elpirulva bólintottam. A többiek erre mind rám néztek. Teljesen ártatlan képet vágtam, mint aki nem vette észre a kérdő tekinteteket és gyanús mosolyokat. A kínos csendnek a csengő vetett véget.
Az órák unalmasan és egyhangúan teltek, mint bárhol máshol, de Jeffreynek mindig sikerült valami izgalmat belecsempésznie.
- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk inni egy forró csokit? – kérdezte Nikol, mikor a nap végén a kijárat felé sétáltunk.
- Részemről rendben. – mondtam, majd Szonja és Ivett is csatlakozott.
- Bocsi csajok, de nekünk edzésre kell menni. – mondta sajnálkozva Jeff.
- Majd talán máskor. – tette hozzá Alex, és már ott sem voltak. Így négyen indultunk el a Café de Flore-ba
|